Na, ezen is túl vagyunk....
Elmentem a Senseihez tegnap. Olyan jó volt újralátni a barátaimat. Háromk hónap bizony hoszú idő..... de mindegy.
Dark Sister újra aktív.. Heh-heh :)
Sajnos
http://darksister.wordpress.com/
már csak egy másik helyen....
Imádom a Gotholikat!!! *.**.*.**.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*
Alapvetően sose foglalkoztam a magyar szinkronokkal. Úgy álltam hozzá, hogy úgy is a japán a legjobb, miért hinnénk azt, hogy a magyar számít? Nálunk nem ismerik el ezt úgy, mint Japánban! De mivel a Chrno Crusade a kedvencem, ezt az egy animét az első részeknél szenvedtem a szinkron miatt. Persze volt olyan is, ami passzolt, úgyhogy a pozitívval kezdeném:
Baráth István - Joshua
Az ő hangja talán a legjobb a sorozatban. Szinte meg se hallottam, hogy magyarul beszél, úgy élveztem. Telitalálat!
Czető Ádám - gyerek Joshua
Ő már kissé zavart, de elment. Elég gyerekes mégis komoly volt Joshua szerepéhez
Csuha Lajos - öregember
Ez egy pozitív csalódás. Tényleg egy perverz öregembernek hat! Profi!
Előd Botond - Ewan Remington
Khm… hát fogalmazzunk úgy, hogy elég fiatal… De én nekem már hozzánőtt a fülemhez a japán kellemesen érett hang, aki tényleg úgy lehet érezni, mintha időtlen lenne (hoppá, spoiler. Bocsi!)
Kiss Virág - Kate Valentine nővér
Különösebb bajom nincs vele. Talán kicsit fiatalnak hat. Minden igaz: A Rosettees kirohanások tökéletesek!
Laudon Andrea - Azmaria Handrick
Édes gyerekes, de mégsem az igazi. Legalább nem ő énekel… Miért nincs a japánoknak magyar nyelvtudásuk??
Molnár Ilona - Rosette
Az akciókhoz nem passzol, de majd az utolsó rész. Meg a Szent Nő…. Igen, minden jó lesz ott. Ezt a hangot érzelmes részekhez tudnám jól elképzelni, de már megszoktam.
Molnár Levente - Chrno
Nem tudom, hogy az eredeti alakos Chrnonak is ő a hangja, de ha igen, elismerésem! Ott télleg szarvnélküli démonnak hat. Az ő hangjához is hozzászoktam.
Mindent összevetve, nem olyan rossz a szinkron. Ha meg vigasztalódni akarok, akkor csak meg nézek egy pár részt japánul.
Megj.: Fiore hangja megváltozott ezért nem került be. Aion hangja a feledékenységemnek köszönhetően nem került be. Még!
Blue Bird Illusion (vagyis Kék Madár Illúzió)
Ez egy FMA-s játék, amit kínai FMA rajongók készítettek, és 100 példányban
adták ki, melyet a Fullmetal Alchemist manga ötleteiből (és karaktereiből)
merítve rajzolók készítettek összesen 100 példányban, és csak Honkongban volt
kapható. (A neten viszont letölthető )
Tulajdonképpen 7 nap eseményeit kell végigjátszanunk, az első 6 napon semmi nem
történik, és a 7.-en gyorsan lezavarják az egészet: ugyebár a konfliktusok
közepette Envy begurul, és nálam elviszi Edet és kínozza, meg ilyenek. Alphonse
meg Roy-yal és Havok hadnaggyal minden nap őt keresi. Persze... 3 vagy 4 fajta
történet menete van. Ez csak az egyik végigjátszás persze….
Full Metal Alchemist: A bölcsek kövének nyomában….
Hú, most foglaljam össze az FMA-t?? Hát van egy törpe 15 éves alkimista meg egy páncél, akik járják a világot és egy kő után kutatnak, mivel áthághatják az alkímia legfőbb szabályát: Az egyenértékűség elvét. Érdekes, mi?
Edward Elric (aki mellesleg 165 cm, tinccsel és bakanccsal együtt) vagy más néven az Acél Alkimista az Állami Alkimisták tagja. Persze nem önszántából. Ő csak amiatt csatlakozott, hogy nyomozhasson a Bölcsek Köve után, aminek segítségével visszahozhatja öccse testét, akinek lelkét a mellette sétáló ( 2 méter magas) páncélhoz csatolta. Neki meg az egyik keze és a lába helyén acél automailek - vagyis művégtagok- vannak. És hogy miért történt ez velük? Az egyenértékűség elve miatt. Vissza akarták hozni meghalt édesanyjukat. Csakhogy az Alkimisták között ez tabu, és áldozniuk kellett érte….
Ed automailjét egy helyes lány, Winry Rockbell készíti, aki gyerekkori barátjuk Risembollból.
Edwardék útjukon találkoznak egy pár érdekes emberrel. De a legveszélyesebbek mind közül a Homonculusok: Egy sikertelen humán transzmutáció eredményei. Például: Buja, Falánk, Irigy (*.*) Harag, Rest….
Chrno Crusade: A manga
Mangaka (vagyis írta és rajzolta): Moriyama Daisuke
Kiadja: MangaFan
Hossza: 8 kötet
Japánban megjelent: 1998-2004
Anime indulása:
Japánban: 2003
Magyarországon: 2009. február 6.
Sugározza: Animax
A manga története egy ideig olyan, mint az anime. Hamarabb elérünk a múlthoz, viszont sokkal részletesebb és egy idő után el is tér. A vége más. Sokan mondták, hogy olyan "izé" Hogy ez mit takar, azután az érdeklődők nézzenek utána :)
Részcímek:
01. Rosette Nővér
02. Szerződő
03. Apostol
04. Bűnösök
05. Katonaság
06. Ékkő Boszorkány
07. A Démon
08. Bábúk
09. Joshua
10. A Szarv
11. Vadállat
12. Szenteste
13. Nővér
14. Imádság
15. Az Üldözők
16. Hívő
17. Bűntársak
18. A fénykép
19. Vezeklés
20. Méreg
21. Magdalane
22. Isten veled
23. A Zaj
24. Chrno
Hogy miről szól a Chrno Crusade?
1924, New York, Brooklyn. Egy autóban a híd közelében egy apáca hortyog az autóban. Csörög a telefon. Segítője unszolására végre felveszi. Közlik vele, hogy lassú, és hogy akció van. Megindulnak az utcákon…
Rosette Christopher és Chrno társak. Nem is akármilyen társak. Rosette a Magdalane Rend tagja, akik démonűzésre specializálódtak. Mert az emberek mértéktelen hatalomvágya és önzősége előhozta a sötétségben megbúvó lényeket. A Magdalane Rend ezért van: Hogy legyőzze őket.
4 évvel ezelőtt….
Rosette és öccse Joshua egy árvaházban nőttek fel. Egy titokzatos pap, név szerint Remington tiszteletes felkeresi a gyógyító erővel rendelkező Joshuát. Azért szeretne magával vinni a Rendhez, hogy fejlessze a képességit. A fiú viszont nagyon beteg és magát nem képes meggyógyítani. Egy nap elbarangolnak és egy sírra lelnek, ahol egy magát démonnak valló lény gubbaszt: Chrno…
Sajnálom, h már 1 ideje nem írtam, de el voltam foglalva. Tudjátok két hét alatt megnéztem az FMA-t + a Moviet is, meg a tesóm szinte állandóan elűzött a géptől. Meg az MSN zésem is beindult. Szereztem egy pár új barátot. Név szerint:
Persze mindkettőjüket a fórumon ismertem meg. Komolyan, az anime fórumosok olyan rendik velem. Vagy csak én vagyok túl hiszékeny? Igaz is van már ellene példa... de a főszerkesztőm eleinte a barátom volt, most meg annyit se mond, h helló. de nem is érdekel. Ha ő úgy érzi h haragudnia kell rám, akkor tegye ezt. Ezért lettem buddhista lélekben. Mert igazából én nem vagyok vallásos, de a buddhizmust érzem nagyon közel magamhoz. És hogy miért? Ugyanolyan sekélyesnek kell lenniük, mint amilyen én vagyok. Persze ezt a külvilág nem tudja.
Cyber Mokonáról:
Nagyon kedves és segítőkész velem szemben. Idősebb nálam egy pár évvel és tapasztaltabb is. Tudom, hogy ha valami bajom van hozzá fordulhatok és segít ha tud. Nem is lakik messze... tslán egyszer találkozhatunk majd élőben is :)
Itachi-kunról:
Vagy ha úgy teccik Itachi-sama. Ugyanis lány. Fiatalabb nála egy évvel, 14. Aranyos jól el szoktunk beszélgetni. De komolyan. Olyan vicces. A legtöbbszor használt jele a: ^^'', vagyis kb. he-he-zavaban-vagyok-vagy-hülyén-viselkedem jel.
Megpróbáltam elkezdeni tanulni a hiraganát is, de nem nagyon megy. Nekem ehhez felügyelet, vagy tanár. Majd meglátom.
Próbálkoztam anyánál a cserediák témában. Ugyanis álom h egy évre elmenjek Japánba- És lehet h beleegyezik, ha olyan ösztöndíjat szerzek, ami mindent áll az utazástól kezdve a szállásig ( tudtátok, h 220 ezer forint a repólőjegy??!)... persze ez az én tanulásomon múlik, d ha ez az ára az álmomnak, megteszem!!
Dark Sister
Édeseim, kiváncsiak vagytok az anime fanficeimre? Látogassatok e ide:
Remélem írtok majd véleményt? Hogy hogyan? Megtaláljátok ott!
DOORee
Bocsi, hogy eddig nem jelentkeztem. Édes testvérem nem engedett a nethez, meg volt egy pár dolgom. A vasárnapomról még annyit, hogy már a 9.részt néztem meg a Full Metal Alchemistből. Olyan jót álmodtam hétfőn meg kedden. De mindegy. Az a lények, hogy újra itt vagyok.
Igen, a bolhalány folytatta a Full Metal Alchemist nézését. Egyenlőre csak az ötödiket tekintette végig, mert a Blue Bird illusionnal játszott ^_^, e nagyon tetszett neki, mert vicces volt.
De a CHRNO CRUSADE-val, akkor sem érhet fel!!
Hát hogy is mondjam... már az hittem március van :)
Az elmúlt napról: Hát... nem has XD szóval... Vinussal egyre nagyobb őrültségeket lecsapunk MSN-en, meg aktíven fórumozok is. Ági cica ( a testvérem) már KIS fórummániásnak hív... NEM VAGYOK KICSI!!!!! (Erre mondaná Ayumi: Tudjuk Dóri,tudjuk...)
A fórumozásra viszatérve. Kiváncsi lennék beszélgetőtársaimra élőben is. Főleg a fiúkra XD na vicceltem... vagy mégsem? *huncut félmosoly*
Magányos vagyok, fázom és éhes vagyok... szegény kicsi Vuk XD
DOORee
Kicsit magam alatt vagyok ma.... Az oka egy kérdés, amin töröm a fejem:
Te el tudnád engedni egy barátodat, ha tudnád, hogy neki jobb lenne így...?
És ezt sajnos nehéz eldöntenem, bármilyen egyszerűnek tűnik is...
Na de úgy döntöttem, hogy meglepetéssel kedveskedek Ayumak az Anime részlegen...
Dooree
Szóval az elmúlt napon nem tötént velem semmi.
Ma.... lássuk csak...
Az egyik osztálytársam elájult német órán. Csak úgy kiesett a padból. Megijedtem. Persze egész nap arról beszéltek a lányok.
Még kedden vsszakaptam azt a regényemet, amit már régen folytatni akartam, a címe WTMA ( vagyis When The Moon Appear- Amikor a Hol előtűnik...) és elkezdtem hozzá egy folytatás szerűséget, aminek a Period of Darkness címet adtam ( A sötétség időszaka) és már a harmadik részt kezdeném el. Kicsit belelendültem *pirul* ugyanis romantikus ecchi, bát nem sokáig lesz felhőtlen még...
A mai nap egyhangúan telt. Úgy volt, hogy nem lesz németem, de aztán mégis volt, magyarból majnem írtunk.... de a kémia óra, az érdekes volt!
Az egyik oszt.társam megkérdezte, hogy:
- Tanárnő, szokta nézni a BL-t?
Persze, tudtam, hogy a Bajnokok Ligájára gondol, mégis a beszédes nevű boy's love ugot be, ugyanis ennek is ez a rövidítése... a lényeg az, hogy kitört belőlem a röhögés, és remegve fojtottam vissza.
Persze, mint minden kedden, Ayumi eljött hozzám látogatóba, délután. Megint jól elvoltunk. Hozott sok anime képet nekem. Arigato! :)
Holló...
Remegve ölelelem magamhoz kezemet,
És lehunyom halkan szemeimet.
A szívem önmagában reszket,
A holló károgása a fülemben csengett....
Mint azon a napon is, amikor nevetett,
A szeme elsötétült, és azt hittem elesek
És meg fogok halni a kezétől,
De csak nevetek az emléktől,
Hsz nem ért hozzám, csak eltűnt,
Csak eltűnt.... csak eltűnt...
A holló a kezemre röppent,
Károgott még egyet,
És kezemen felszakította a sebet.
2009.02.24.
DOORee
Találtam édi lányokat XD
Ne értsetek félre, nem vagyok Yuri. Mindössze sztem cukik ezek a képek.Nem?
A mai nap nem sokat tartogatott számomra. Biosz TZ, matek dolgozat. Szegény tanáromat felhúzták a lányok, mert mindenért nyavalyogtak. De valamilyen szinten mindkettőnek igaza volt. Nem tudtam dönteni, úgyhogy inkább meg se szólaltam ( Sokszor választom ezt a lehetőséget).
Bele kéne magam vetni az életbe, barátokhoz járni.. igen ez jó lesz. Szépen elfeledni mindent, mint egy jó kis buddhista lélek:)
Aludni szeretnék....
Aludni szeretnék mindent elfeledni.
Csak pihenni, a világot nem látni.
Ugye, megtehetem ezt, nem leszel szomorú?
Ugye, nem lesz ezután a tükör humorú?
Ó mondd, mondd, hogy aludhatok!
Hogy örökre becsukódhatok!
Kérlek, ne mondj nekem nemet...
Mert lecsukom a szememet.
Alszok már a mellkasom emelkedik és süllyed...
Nem látod majd már nevető tekintetemet.
Ó kérlek, hagyj aludni!
Álmok hátán ringatózni....
2009.02.23.
Doree
Mint igértem, elkezdem leközölni a regényemet. Remélem tetszik majd néhány embernek. Szerintem jó lett....
Egy átok, mely beszövi életed fonalát…
Hai Aino: Angely Curse
/ Angyali átok/
2008-2009
Prológus
Fájt az egész testem. A hideg teljesen átjárt. A látásom homályos volt. A hóban feküdve úgy éreztem, mintha egy koporsóban lennék. Már mozogni se volt erőm. Mégis valahogy otthon éreztem magam. Azt gondoltam, legalább csendesen halok meg.
Gyengén felsóhajtottam. A hajam szétterült a havon, ruhám teljesen átázott, bőröm mégis fehér volt, nem pirosodott el. Talán már hallucináltam is. Nem tudom hogy, de ahogy a szemeim halkan és lassan lecsukódtak, hallottam egy kellemes dallamot. Olyan távolról szólt…
Mielőtt végleg lecsukódtak volna a szemeim, egy sötét alakot láttak körvonalazódni a hózáporban. Ahogy közeledett, a melegség mintha visszatért volna a testembe. Az ujjaim megmozdultak. A látásom kitisztult. Lassan, de biztosan…
Átjárt a remény. „Talán mégsem halok meg” – futott át az elmémen. Majd elájultam. Öntudatlanságba zuhantam.
Első fejezet
Lassan felébredtem az emlékeimből. Ahogy felnéztem, rátévedt a tekintetem. Elpirultam, és a karomat dörzsöltem.
- Most már emlékszel?
- Igen - sóhajtott - Elég esetlennek tűntél ott a hóban.
- Persze, Al. Hiszen majdnem meghaltam - szegtem le a fejem.
Hallgattunk. Én a szemem sarkából Alphonse-t figyeltem. A fekete tincsek a szemébe hullottak. A szemét lesütötte. " Vajon mire gondolhat?" villant át az agyamon. Mereven tartott kezei a zöld köpenyén pihentek. Szomorúnak tűnt. Bár ezen nem csodálkozom, hisz az első találkozásunk nem volt valami vidám.
Nem is tudom már, miért kerültem oda. Mármint a hózáporba. Életem úgymond első emlékei azok voltak. Mintha akkor születtem volna meg…
Hátrasimítottam egy hajtincset a fülem mögé.
- Al… - szóltam csendesen.
- Igen? - nézett fel és rám mosolygott halványan.
- Menjünk, jó?
- Jó - állt fel.
Próbáltam utána indulni, de összeestem.
- Rosette! - fordult hátra Al és hozzám sietett.
- Semmi bajom… - motyogtam - Biztos csak a múltidézés miatt van…
- Rose… gyere… - karolt át és felsegített, majd kivezetett a teremből.
- Rosette…- mosolygott rám Liena, a nővér - Hogy vagy?
- Jól. Semmi bajom. Csak Al aggódik - vetettem rá egy sanda pillantást. Tényleg jól éreztem már magam.
- Tudod, néha jobb az óvatosság!- morogta Al az orra alatt.
- Én mondtam, hogy csak az idézés miatt estem össze! - vágtam vissza.
- Rosette! Nem ártana azért, a bent maradnál.
Egy pillanatig Liena-ra meredtem mérgesen. Aztán a tekintetem ellágyult.
- Igazad van.
- Alphonse? Távoznál, kérlek? - fordult a nővér a vigyázómhoz.
- Persze - bólintott a fiú és becsukta maga mögött az ajtót.
A nővér egy mozdulattal langyos vízzel teli lavórt jelenített meg a padlón.
- Szabad? - kérdezte.
- Ühüm.
Levette rólam a zöld egészruhát. A pántok a kőre omlottak. Kiléptem a kis, fekete cipőből és leoldottam a masnit a hajamból. Lila hajam szétterült a vállamon. A szárnyaim e halvány érintésre megrezzentek.
Liena belemerítette a szivacsot a vízbe, amíg én leguggoltam a szőnyegre. Gyengéden végigmosta a testemet. A hátamnál még óvatosabban haladt.
- Még mindig fáj?
- Ühüm…- nagyot sóhajtottam. A leginkább lepkére hasonlító jel a hátamon tompán sajgott. Éreztem, hogy Liena próbál minél kevesebb fájdalmat okozni nekem. Néha véletlenül hozzáért a szürke szárnyaim tövéhez, mire azok megmozdultak. Sokkal érzékenyebbek voltak az érintésre, mint a többi angyalnak. Ez néha dühített.
- Kész is vagyunk - állt fel Liena. Fehér köntösbe bújtatatott - Ma még aludj itt, jó? A biztonság kedvéért.
- Jó - suttogtam, és bebújtam a takaró alá. A nővér megsimogatta a homlokomat, majd kifele menet leoltotta a villanyt.
- Jó éjszakát…- szólt.
Oldalra néztem, a kis éjjeliszekrényre. Egy mozdulattal gyertyát varázsoltam rá, melynek lángja tétován libegett a zuhatban. Lehunytam a szemem. Olyan jó volt itt lenni. Tudtam, hogy az Angyal Kastélyban biztonságban vagyok. Kint, Rihenes városában, vagy ha nem túlzok, az egész világban káosz uralkodott.
A démonok, már öt éve szabadon járhattak. Az angyalok persze próbáltak harcolni ellenük, de a szaporodó létszámukkal szemben nem sok esélyük volt, és ezt még most sem ismerték be.
Engem Alphonse talált meg azon a napon. Azt mondta, épp a kastély felé tartott - mivel neki nincs ereje, gyalog - és akkor látott meg a hóban heverni. Elvitt ide, és úgy a harmadik napon észhez tértem. Addig Liena ápolt. Alig hogy felébredtem, az a jel a hátamon éktelenül fájni kezdett. Alphonse azt mondta, a sikításom bezengte a Kastélyt. Aztán… előbukkantak a szárnyaim. Sokáig fájtak. Gyenge, és öntudatlan is voltam utána néha, mert rengeteg vért veszítettem a megjelenésükkor. Ha nem lett volna ott Alphonse és Liena, azt hiszem, belehaltam volna a fájdalomba.
Hetek teltek el, mire teljesen felépültem. Viszont a tárgyak megidézésén kívül - ami az angyalok képessége - új képességem is jelentkezett. Ez, Alphonse szerint, egyedülálló volt az angyalok között. Minthogy egyáltalán az is, hogy második erővel rendelkeztem. Ugyanis képes voltam éles képpé formálni az emlékeket és megosztani másokkal.
Akkor kezdtünk el Allal ezekre a foglalkozásokra menni. Hogy megismerjem a képességeimet, abban tudott segíteni, de a múltidézésben magamra voltam utalva. Ezen a napon is épp a képességem fejlődését mutattam be neki azzal, hogy a legrégibb és legfájdalmasabb emlékemet idéztem fel. És persze megint elgyengültem. Sokszor dühített, hogy olyan gyenge vagyok.
Mióta a Kastélyba kerültem, azóta sem találkoztam angyalokkal. Csak Al mesélt nekem róluk. Hogy milyen gyönyörűen szelik a levegőt hófehér szárnyaikkal, milyen kecsesen, szinte táncolva, harcolnak a démonokkal. Ilyenkor olyan elbűvölten éreztem magam. Jó volt hallgatni Al halk, nyugtatató hangját. Sokszor az ölébe bújtam és a mellkasára hajtottam a fejem. Ilyenkor egy pillanatra megtorpant. Majd átölelte a derekamat, vigyázva, hogy ne érintse meg a jelet, majd tovább mesélt. Hallgattam a szívverését… Du-dumm. Du-dumm…
" Újra a hóban álltam. Kívülről láttam magamat, ahogy mezítláb körbe-körbe forogva táncolok. Aztán megláttam Alphonse ismerős alakját a távolban, és eléje siettem. Csókot leheltem az ajkára.. "
Rémülten felültem. Éreztem, hogy az arcom lángban ég. A gondolataim homályosak és zavarodottak voltak.
Talán csodálkozna rajta az ember, de én sosem tekintettem ÚGY Alra. Nekem olyan volt, mint egy bátyó, egy testvér. Mint egy támasz, akinek bármit elmondhattam. Ez az álom viszont összezavarta az érzéseimet. Nagyot sóhajtva visszarogytam az ágyra és újból lehunytam a szemem. A szempilláim alól könnyek peregtek le, végig az arcomon…
Másnap már az egésznek csak az emléke maradt. Nevetve kergettem el magamtól a gondolataimat. Kikeltem az ágyból. Liena még nem érkezett meg, de a fehér hálóingem már ott várt a széken. Elmosolyodtam. Biztos Al hozta el nekem…
Felöltöztem. Belebújtam a köntösbe, megágyaztam és leülve a székre, olvasni kezdetem. A vers, amit találtam teljesen magával ragadott:
" Fekete holló repült át az égen,
Csőrét büszkén tartotta, mégis szerényen.
Tolla lehullott a földre,
Sokáig pörgött még a levegőbe'.
A kezemre esett a toll.
A holló serényen szólt.
Felnevettem az égre,
Feltűztem a tollat szívem közepére."
- Rose… - hallottam Al halk hangját.
- Szia - mosolyogtam rá és letettem a könyvet.
- Jobban vagy?
- Remekül… Mesélsz nekem? - néztem fel rá.
- Most nem Rosette… gyere velem egy kicsit - fogta meg a kezem.
Kivezetett a gyengélkedőből, át a folyosókon. Mikor a számomra ismert területeket elhagytuk, de Alphonse nem állt meg, megijedtem. A testem megfeszült.
- Semmi baj - mondta nyugtatóan Al.
- Hova megyünk?
- Archoz, az angyalhoz. Szeretne látni téged.
- Tényleg? - csillant fel a szemem.
- Látom, örülsz a hírnek.
- Te is tudod, hogy már régen szerettem volna találkozni egy angyallal.
- Hát akkor most egy álmod valóra válik - mosolygott Alphonse.
Megállt egy kétszárnyú ajtó előtt:
- Kész vagy?
- Ühüm.
- Akkor belépünk az Angyalkertbe! - jelentette be színpadiasan és benyitott.
Kuncogtam. Néha olyan vicces volt. De a figyelmem gyorsan elterelődött róla.
Az elém táruló látványt itta miden érzékszervem. A szemem a fel-alá siető angyalokat és a színpompás, könnyed ruháikat, a fülem csengő hangjukat, orrom a virágok illatát, tapintásom a kőpadló simaságát is mennynek érezte. Minden olyan idilli volt. Annyira nem illettem oda. Megszeppenve húzódtam közelebb Alhoz. Ő megsimogatta a fejemet.
Lépten-nyomon ránk köszöntek. Vagy legalább is Alphonsera, de rám is kedélyesen mosolyogtak. Ahogy haladtunk előre és teltek a percek, egyre otthonosabban éreztem magam.
- Tetszik ez a hely - suttogtam úgy, hogy csak Al hallja.
- Reméltem, hogy elnyeri a tetszésed - mosolygott.
Nehéz is lett volna ellenállni. A fehér oszlopok négyzet alakban körbevették a kis, illatos kertet. Köztük márványköves út haladt. Az egész mennyei volt.
- Szép…- suttogtam. Nem tudtam betelni a látvánnyal.
- Igen az. Na, Rose, megérkeztünk - állt meg Alphonse az ajtó előtt.
Megtorpantam.
- Te nem jössz? - a szememben félelem pislákolt.
- Nem. De kint megvárlak - tette hozzá, mikor látta, hogy elsápadok.
Megsimogatta az arcomat. Felnevettem.
- Na, bátrabb vagy már?
- Igen! - kiáltottam fel és egy nagyot sóhajtva kopogtam az ajtón, majd beléptem.
Vinus
Az én kis lelkitársam. Megérti azt, hogy miért vagyok oda a Chrno Crusade-ért, hiszen ő is otaku. A fórumon ismertem meg, aztán MSN ezni kezdtünk. Rögtön megtaláltuk a közös hangot. Még aznap egy órát beszéltem vele telefonon. Nagyon közel áll már szívemhez, mert szeretnivaló lány.( De persze Ayuminak sose kell féletnie magát, hiszen hozzá senki se ér fel!!)
Kiváncsi leszek, mi lesz ebből barátságból. Én mindent megteszek érte, hogy fennmaradjon. Remélem maradandó lesz, nem olyan múló, mint oly sok barátság az életemben.
Doree
copyright | design: Beau de Noir | freeblog sablonosítás: anyu(ha)